Mivel a hangya sietett haza - minden mese
Reading School
A hangya mászott a nyír. Dolez a tetejére, lenézett, és ott, a földön, az ő natív hangyaboly csak látható.
Ant leült a papír és gondolja:
„Nyugi, egy kicsit - és le.”
Hangyák miatt szigorú: csak a nap, napnyugta - minden otthon fut. Ülj nap - hangyák minden csínját-bínját zárva lesz - és az alvás. És aki elkésett, de a páholy az utcán.
A nap már lement az erdőben.
Ant ül egy levél, és azt hiszi:
„Ne aggódj, menj aludni: valójában hamarosan le.”
Egy darab papír volt, egy rossz sárga, száraz. A szél fújt, és kitépte a fáról.
Végzett levél az erdőben, a folyón keresztül a falu.
Repülő Ant egy levél, sziklák - csak félelemben élnek.
Hozott egy darab a szél a réten a falun kívül, de vannak, és dobott. Leaf esett egy szikla, a lába Ant külvárosokban.
„Vége van az én kis fejét. Ne érts most a ház előtt. Tegyünk egy kört sima. Ez lenne az egészséges - egyszerre futott, de itt a bökkenő: a láb fáj. Ez szégyen, de a föld harapás ".
Úgy néz ki, Ant: Caterpillar közeli földmérő is. Féreg-féreg, csak az első - és hátsó lábak - lábak.
Ant mondta földmérő:
- Surveyor, földmérő, vigyél haza. Van fájó láb.
- A harapás nem?
- Nem harapok.
- Nos, üljön down'll meghajtót.
Ant visszamászott a földmérő. Ő ívelt, hátsó lábak az első, hogy egy farok - a fejét. Aztán hirtelen felállt, és így a földön feküdt egy bottal. Mértem ki a földet, hogy mennyi belőle emelkedik, és ismét egy ív hullámos. És mentem, és elment a földre mérni. Ant majd repül a földre, majd az ég felé, majd fejjel lefelé, majd felfelé.
- Tudok többé! - kiáltja. - Állj! És akkor én harapni!
A földmérő megállt, elnyúlt a földön. Ant könnyek alig volt képes, hogy levegőhöz jusson.
Körülnézett, látja a rét előtt, a réten rétre hazugság. És lószúnyog rét séták: lába, mint gólyalábasok, fej lengő a lábak között.
- Spider és a Spider, vigyél haza! Van fájó láb.
- Nos, üljön down'll meghajtót.
Ant volt a pók lábát felmászni a térd, a térd a hátán lefelé Spider: térd Opilliones emelkedjen túl a hátsó.
Spider kezdte átrendezni a gólyalábasok - egyik láb itt, egy ott Mind a nyolc lába, mint a küllők előtt a hangya villant. A pók nem gyors, sztrájk élesen hasa a földet. Fáradt e Ant lovaglás. Ez majdnem megharapta azt Spider. Igen, van, szerencsére, kimentek egy sima pályán.
- Gyere le, - mondja. - Itt bogár fut, ő frolicked rám.
- Zhuzhelka, Zhuzhelka, vigyél haza! Van fájó láb.
Csak sikerült zavarják futóbogár Ant hátán, elkezdett futni! A lába sima, mint egy ló.
Hatlábú ló fut, fut, nem rázza, mintha repül a levegőben.
Azonnal domchalis a burgonya területen.
- Most jött le, - mondja a bogár. - Nem, ha a lábam a burgonya gerincek ugrani. Vegyünk egy másik ló.
Burgonya felsők hangya - sűrű erdő. Itt és egészséges láb - egy egész napos futtatni. A nap már alacsony.
Hirtelen hallott Ant, csipogó valakit:
- Nos, hangya, feltérképezi a hátamon, én ugrani.
Megfordult Ant - a mellette álló Beetle-Bloshachok, kissé a talaj látható.
- Igen, te kis! Te emelj.
- Ön egy nagy! Climb, mondom.
Valahogy illik hangya hátoldalán Bloshaka. Csak tedd a lábát.
- És annyira tartsa.
Bloshachok alá dugva dús hátsó lábát - és hogy van ez, mint a rugók összecsukható - igen Click! - kiegyenesedett őket. Nézd, túl, ő ül az ágyon. Kattintson! - a másik oldalon. Kattintson! - a harmadik.
Tehát az egész kertben, és otschelkal a kerítés.
- És a kerítés fölött van?
- A kerítésen keresztül nem: nagyon magas. Azt kérdezi, hogy a Grasshopper: tud.
- Szöcske, szöcske, vigyél haza! Van fájó láb.
- Ülj le a nyak hátsó részén.
Ant Szöcske ült hátul a nyakát. Grasshopper fonta hosszú hátsó lábak félbe, majd ismét kiegyenesedett, és ugrott a magasba, mint Bloshachok. De aztán egy baleset bontakozott mögötte szárnya Grasshopper költözött át a kerítésen, és leesett lágyan a földre.
- Stop! - Kabóca mondta. - megérkezett.
Ant várakozással, és van egy folyó: egy év az ő úszni - nem úszik át. És a nap még alacsonyabb.
- A folyón, és nem ugrik. Túl széles. Várj egy percet, rákattintok korcsolyázók, akkor a hordozót.
Pattogott a maga módján, akik - futó víz csónak a lábakon.
Rohant. Nem, nem a hajó, és a víz Striders-Bug.
- Vízóra, vízóra, vigyél haza! Van fájó láb.
- Rendben, ülj le, mozgott.
Ültem Ant. Hydrometer felugrott, és járt a vízen, mint szárazon. A nap már meglehetősen alacsony.
- Drágám, shibche! - kérdezi Ant. - Az otthonom nem megengedett.
- És poshibche - mondta vízóra.
De hogyan párolt. Idegenítheti, lábak, és nyomja le roll csúszik a víz, mint a jég. Élénken találta magát a másik oldalon.
- És a földön nem? - kérdezi Ant.
- A földön azt nehezen, láb nem csúszik. És nézd-ting előtt egy erdőben. Keressétek magát egy lovat.
Ant várakozással, és látta, az erdő fölött áll, a folyó magas, az ég felé. És a nap már el van rejtve mögötte. Nem, nem kap hangya haza!
- Nézd, - mondta vízmérő -, hogy te és a ló kúszik.
- Beetle, bogár, vigyél haza! Van fájó láb.
- És hol laksz?
- A Anthill Forest.
- Dalekonko ... Mi köze van? Ülj le, én viszem.
Ant felmászott a kemény zhuchemu oldalon.
- Ó, te buta! Lemászni.
Ant Beetle lemászott. És hát, hogy maradt a hátoldalon: Beetle eltörte vissza két, két merev szárnya emelt. Beetle szárnyait, mint két megfordított vályú, és alulról a többi szárnyak mászni bontakozik ki: vékony, átlátszó, szélesebb és hosszabb, mint a felső.
Bogár lett puff, fújja "Pfuj, phew, phew!" Mintha a motor beindult.
- Bácsi - kérdezi Ant - hamarosan! Drágám, várj!
Ez nem felel meg a Beetle, csak felfújja:
Hirtelen vékony lobbant szárny, szerzett. „ZHZHZH! Tuk-tuk-tuk ... „- Hruscsov a levegőbe emelkedett. Mint egy parafa, akkor rúgott ki a szél - az erdő.
Ant felülről látja a napot már hajlott a szélén a föld.
Hruscsov rohant - még a hangya lélegzete.
„ZHZHZH! Tuk-tuk-tuk „- rohanó Beetle, szúrós levegőben, mint a golyó.
Felvillantotta fa alá - és elveszett.
És itt van az ismerős nyír és egy hangyaboly alatta.
Beetle kikapcsolta a motort feletti csúcsa nyír és - puff! - Leültem egy ága.
- Bácsi, drága! - Ant könyörgött. - Egy lefelé valami, mint én? Van fájó lábak, mert eltöröm a nyakát.
Bogár vékony hajtva szárnyak mentén vissza. Hard top zárt vályú. A tippeket a vékony szárnyak óvatosan eltávolítjuk az árokban.
Azt hittem, és azt mondta:
- És ahogy megy le le - Nem tudom.
Én egy hangyaboly nem repül: ez nagyon fájdalmas, hogy te,
hangyák harapás. Keveri magát, ahogy tudja.
Ant lenézett, és ott, a jobb alatt nyírfa, szülőföldjét.
Ránézett a nap: a nap már fel a derekára a föld eltűnt.
Nézett körül: igen ágak levelek, levelek, de ágakat.
Nem kap hangya otthon, akár fejjel lefelé én kilépek!
Hirtelen meglát egy számot egy darab levél görgős hernyó ül selyem szál maga húz, húz a végtag és megrázza.
- Caterpillar, hernyó, később otthon voltam! Last minute hagytam - nem fogják hadd menjen haza aludni.
- Hagyj békén! Látod, akkor csinál: a fonal szálak.
- Minden sajnálni engem, senki vezettem, te vagy az első!
Ant nem tudott segíteni, rohantam vele, de hogyan kusnet!
A perepugu hernyó láb összepréselte és görgetési a lap - és repült lefelé.
Ant És ott lóg - szorongatta szorosan. Csak rövid ideig voltak alá: valami a tetején - húzza!
És töltse le mindketten egy selyem menet: menet valamit a végtag volt csomagolva.
Bobot Ant levél hengerek, mint egy hinta. Egy szál valamennyi hosszú, hosszú, hosszú sor: fárasztó at-bagolylepke hasi húzódik, nem szakadt el. Ant levél görgők minden lefelé, lefelé, lent.
És az alján, a hangyaboly, a hangyák vannak elfoglalva, siet, be- és kimenetek vannak zárva.
Minden zárva - az egyik utolsó bejegyzés maradt. Ant műsorszámok bukdácsoló - és haza.
Itt és a nap lement.
Bianki Vitaliy Valentinovich
Történetek-mesék az állatokról